5.rész (+18)

Egyre gyorsabban vettem a lépcsőfokokat,hogy Josh véletlenül se tudjon utolérni. Megkönnyebbültem,mikor már az ajtó előtt álltam és kinyitottam azt,majd szó szerint beestem rajta.
Josh követett egészen a szobába,majd közelített felém és elmosolyodott.
-Kérlek,ne csinálj semmit!Nem tettem semmi rosszat veled!Könyörgöm!-sírtam.
Josh szavaimon elnevette magát és derekamnál fogva közelebb rántott.
-Ssss!-tette ujját a szám elé.Kezével combom alá nyúlt és felemelt,majd az ágyra döntött.Tette után az ajtóhoz sétált és bezárta azt.Megrémültem.Remegtem a félelemtől.Sírtam.Közelebb jött hozzám,majd fölém tornyosult és megcsókolt.Keze eközben a felsőmet gombolta ki,amit próbáltam megállítani több-kevesebb sikerrel.Megszakította a csókot és a szemebe nézett.
-Könyörgöm Josh!Én még sosem...-próbáltam befejezni,ám keze a combom közé siklott,amire felsikoltottam.
-Tudom!-suttogta.Nadrágomat kigombolta és óvatosan lehúzta rólam.Remegett az egész testem.Kibújtatott az ingből is,amit éppen viseltem.Ott feküdtem előtte fehérneműben.Fölém mászott és szenvedélyesen megcsókolt.Próbáltam ellenállni neki,de nem igazán sikerült.Nyöszörögtem minden egyes érintése alatt.Már épp beletörődtem a dologba,hogy meg fog erőszakolni,amikor kivágódott az ajtó és Adam lépett be rajta.Az ágyhoz sietett és lerángatta Josh-t rólam,majd a falhoz szorította.
-Normális vagy? Tudod egyáltalán,hogy mit akartál tenni?-ordított vele Adam.
-Engedj már el! Nem hallod?-kiabált Josh is.
-Kérdeztem valamit!-még jobban a falhoz nyomta.
-Bocs,elvesztettem a fejem.-szabadkozott.
-Igen,mint mindig.-azzal elengedte Josh-t,aki kirohant az ajtón.
-Jól vagy?-lépett hozzám közelebb Adam.
-Jól leszek!Nem tudom,hogy mi történt..felidegesítettem talán?-szipogtam,majd fogtam a ruháim és beszaladtam a fürdőbe.Nem akartam hallani a választ,mert tudtam,hogy szenvedni jöttem ide.Gyorsan letusoltam,majd felöltöztem és a nappaliba sétáltam.A ház csendes volt.Itt egy alkalom a szökésre.Halkan felvettem a cipőmet és kinyitottam az ajtót.Már épp kiléptem,amikor Josh mellkasába ütköztem bele.
-Josh..én..szóval..csak téged kerestelek!-dadogtam,majd hátráltam egy lépést.
-Megtaláltál!-fogta meg a karom és betessékelt.-Mégis mit akartál odakint?-húzott be a konyhába.
-Én..csak mondom,hogy téged kerestelek.
-Miért pont odakinn?-kérdezte,majd edény után kutatott,mert épp főzni készült.Felugrottam a konyhapultra és onnan figyeltem őt.Igazság szerint féltem tőle,de valahogy mégis a közelében akartam lenni.
-Csak úgy gondoltam,hogy kiszellőzteted a fejed.-válaszoltam.
-Értem..sajnálom!-jött oda hozzám.
-Mégis mit?-értetlenkedtem.
-Ami az előbb történt a szobában.-nyitotta szét a lábam és állt be közé.
-Hát..öhm..semmi baj!-megfogta a derekam és közelebb rántott magához.
-Mit csinálsz?-fogtam meg a karját.
-Bebizonyítom,hogy tudok szépen bánni a lányokkal.-csókolt meg.Keze bejárta a derekam minden egyes pontját.Megfogott és lábra állított. A kezemnél fogva húzott be a szobába. Az ajtó melletti falnak nyomott és vadul csókolni kezdett. Vad volt és mégis gyengéd. Elolvadtam tőle.
-Josh..-suttogtam,mikor nyakamat kezdte csókolgatni.-Szeretlek!-mondtam,mire megállt és mélyen a szemembe nézett.
-Tessék?-vonta fel az egyik szemöldökét.
-Én..hát..tudod..azt hiszem..szeretlek!-hajtottam le a fejem.
Nem szólt semmit csak felkapott és az ágyra döntött. Szenvedélyes volt.

**Másnap**

Mikor reggel felébredtem,visszagondoltam a tegnap estére. Lefeküdtem Josh-al. Annyira gyengéd és szenvedélyes volt. Kikeltem az ágyból és belebújtam a pólójába,ami az ágy mellett hevert. Lementem reggelit készíteni,amikor Adam jött velem szembe.
-Jó reggelt! Szép estétek volt?-kacsintott.
-Adam!-nevettem. Bementem a konyhába és épp rántottához való dolgokat kezdtem keresgélni,amikor megszédültem. Valaki hátulról megtartott,mert másképp elestem volna.
-Jól vagy?-kérdezte Josh és egy puszit nyomott az arcomra.
-Basszus,engedj!-rántottam ki magam a kezéből és rohantam a fürdőbe.
-Most meg mi van?-futott utánam. A WC előtt térdelve talált meg. Iszonyatosan rosszul voltam és hánytam is.
-Bassza meg! Jól vagy?-jött oda hozzám. Nem válaszoltam,mert éreztem,hogy csípik az arcom a könnyek.
-Nem,nem vagyok jól!-sírtam el magam.
Odajött és magához szorított.
-Emily! Adam! Gyertek már fel!-kiabált Josh.
-Mi történt?-szaladt oda hozzám Emily.
-Hát rosszul van és én..nem tudom mit kell tenni!-felelte Josh.
-Menjetek ki a konyhába,majd én elintézem. Viszont lehet nem az lesz az eredmény,mint amire vársz,Josh!
-Milyen eredmény?-értetlenkedett Adam.
-Van egy terhességi teszt a táskámban! Felhozom neki!-válaszolta. Kikerekedett szemekkel bámultam Emily-t.
-Emily..mondd,hogy ez csak egy ostoba vicc!-remegett meg Josh hangja.
-Úgy nézek én ki,mint aki viccel?-kiabált Emily.-Menjetek már!Adam hozd fel a tesztet!
-Allison..én..annyira..sajnálom!-nézett rám Josh.
-Menj már!-ordított vele Emily. Josh felállt és kisétált.-Nézz rám Sally! Nem lesz semmi baj,rendben?-bólintottam. Adam megérkezett a teszttel. Elvégeztük. Döbbenten néztem rá. Gyereket várok. Totálisan lesokkoltam. Emily segített felállni és kitámogatott az ajtón,egyenesen a kanapéra. Josh odarohant hozzám és megölelt. Nem bírtam tovább,hangos zokogásban törtem ki.
-Mondd Emily,hogy nem terhes!-kiabált rá Josh.
-Nem mondhatom! Sally a te gyerekeddel terhes!-Josh döbbenten nézett rám.

4.rész

Reggel,mikor felébredtem,mintha Josh teljesen megváltozott volna.Már nem volt az a "kedves" srác,aki tegnap este mellettem aludt,hanem igen is durván bánt velem.Épp ki akartam szállni az ágyból,hogy lemenjek a konyhába és készítsek valami kaját,mert már elég régóta alig ettem valamit,de Josh a tegnap megszúrt kezemet erősen megmarkolta és magához rántott.Felsikoltottam,mert rohadtul fájt,amit csinált.
-Josh,ez fáj!-kiabáltam vele.
-Hova indultál?-szorította még jobban a karom.
-A...a konyhába!-dadogtam.Megijesztett ez a Josh.-Neked meg mi bajod van?Tegnap még tök normális voltál!-kérdeztem kétségbeesetten.
-Tudod,csak próbáltam kedvesebb lenni,de rájöttem,hogy az nem az én posztom!Azt kapod amit érdemelsz!Vége a rózsás életednek,mert elvégre azért vagy itt,hogy szenvedj!-szorította meg a derekam.
-Hagyd abba!-kérleltem elgyengülve.
Éreztem,hogy mellkasa megremeg,miközben nevet.Komolyan mondom már eléggé megijesztett.Nem tudtam mozdulni a szorítás miatt.Az ujjai elfehéredtem a derekamon,de még mindig ugyanúgy szorított.Telt ajkai a fülemhez értek.
-Azt hiszem bébi,inkább szórakozni fogunk egy kicsit!-lehajtotta a fejét arrébb tolva az enyémet,majd éreztem,ahogy ajkait a nyakamhoz nyomja.Vonakodva elengedte a derekamat,hogy a tarkómat foghassa,meggátolva ezzel,hogy elmenekülhessek.Amint megéreztem durva szívását,próbáltam kiszabadulni karjai közül,de nem engedett.Teljesen szertefoszlott minden érzésem Josh iránt.Tényleg azt akarja,hogy szenvedjek.
-Josh!-könyörögtem.
Megmarkoltam a pólóját.Az éles fájdalom még jobban erősödött,mikor fogai súrolták az érzékeny bőrt.Ziháltan felnevetett mielőtt tovább fojtatta volna,én pedig reménytelenül küzdöttem a szorítása ellen.Az érzés némileg enyhült,amikor a puha ajkaival fojtatta.Ezt a kis kényeztetést viszont nem sokáig engedte,mert fogaival vadul a nyakamba harapott.Felsikoltottam,amikor végignyalt az újonnan érzékeny felületen,majd apró csókokkal halmozta el azt.
-Most már azt csinálok veled,amit akarok!-simított végig nyakamon,majd elengedett és lement a földszintre.Egy kicsit sem akartam vele egy légtérbe lenni,mert teljesen megváltozott.Viszont muszáj volt lemennem,mert már elég éhes voltam.Mikor leértem senkit sem láttam a nappaliba.Átmentem a konyhába,ahol egy lány ült Adam-el.Besétáltam a helyiségbe és megálltam a konyhapult előtt.
-Jó reggelt!-köszöntem nekik.
-Neked is Sally!Ó,bocsi ő itt a barátnőm Emily!Emily ő itt Sally. Josh barátnője!-ennél a mondatánál nyeltem egy nagyot,de inkább nem szóltam semmit,hanem kezet fogtam vele.
-Josh elment?-kérdeztem reménykedve Adam-tól.
-Igen,miért?-jött hozzám közelebb,hogy Emily ne hallja.-Jesszusom Sally,a nyakad!-húzta el a hajam az említett pontról.
-Adam,kérlek,ne!-néztem rá könyörögve.
-Mi ütött Josh-be! Azt hittem szeret!
-Azt mondta,hogy azért vagyok itt,hogy szenvedjek!-mondtam,amikor megláttam az ajtóban Josh-t.A gyomrom görcsbe szorult és inkább a hűtőhöz mentem,hogy egyek valamit.Láttam,hogy Adam és Emily kimentek a konyhából és a házból is.A szívem a torkomban dobogott és reménykedtem,hogy Josh nem fog semmit sem tenni velem.Kipakoltam pár kaját a hűtőből,majd leültem az asztalhoz. Josh fogta magát és odajött hozzám.A hajamat félresöpörte a nyakamtól és végighúzta kezét a fájó ponton.
-Gyönyörű!-súgta a fülembe.Legszívesebben soha nem mentem volna el abba a buliba és nem történt volna ez velem.Miután megettem a kaját,indultam a szobába,de Josh is jött utánam.

3.rész

Josh még mindig rajtam feküdt.A mellkasunk összeért,mikor megfogta magát és leszállt rólam.(Josh haverját Adam-nak hívják.)Szóval Adam berontott az ajtón és Josh-hoz fordult.
-Akkor csináljuk?-kérdezte rám pillantva.Gondolom észrevette,hogy értetlenül nézek rá,mert odaszólt nekem.
-Nyugi,gyorsak leszünk!Gondolom Josh részét élvezni fogod!Úgyis bele vagy zúgva!-kacsintott rám.Eléggé megijedtem,hogy mit akarnak velem csinálni. Josh odasétált hozzám az ágyhoz és kérte,hogy álljak fel.Teljesítettem kérését,majd felkapott és átvitt gy másik szobába.Lefektetett egy fém asztalra és ráült a combomra.Pont ugyan úgy,mit amikor Adam leszorított az ágyra.
-Mit akartok?-kérdeztem és rugdosni próbáltam,de nem sikerült. Adam bejött és lerakott az asztalra valami hegyes tűszerűséget.Sírtam és sikítottam szinte egyszerre.
-Josh,eressz el!Kérlek...kérlek!-csuklott el a hangom.
-Josh hallgattasd el vagy én fogom!-kiabált Josh-ra Adam.
-Figyelj Sally!Nincs semmi baj,nem fogunk bántani!Nyugodj meg!-nem érdekelt miket mondogat Josh,kiabáltam hátha hallja valaki.
-Nem tudok mit csinálni!-esett kétségbe Josh.
-Fogd be a száját!-utasította Adam.
-Hogy?A kezemmel lefogtam!Azzal nem tudom!
-Nem is arra céloztam!
-Hanem?
-Van neked szád is!Használd azt!Élvezni fogja!-kacsintott rám Adam.
Josh engedelmesen száját az én számra tapasztotta és el sem vette onnan.Nem csókolt,csak egyszerűen befogta.Az egyik karomat a fejem mellől leszorította a derekam mellé és hagyta hadd csinálja Adam a dolgát.Ő bekente valami sárga folyadékkal a kezem,majd a tűt a csuklómhoz helyezte.Talán egy kicsit fentebb,inkább a hajlatomhoz.Mikor megéreztem a hideg tűt,sikoltani akartam,de Josh nagyon küzdött,hogy meg se bírjak szólalni.Éreztem,hogy Adam belém szúrja a tűt.Rohadtul fájt és fogalmam sem volt,hogy ez mire volt jó.Egy perc múlva már ki is húzta a kezemből. Josh ajkait levette az enyémekről és el is engedte a kezeimet.
-Adj már valami rohadt kötszert!-ordított rá Adam-re.Fogalmam sincs,hogy hirtelen mi baja lehetett,de megijesztett.Elvette Adam-től a kötszert,majd óvatosan a kezemre csavarta.Felszisszentem,amikor hozzáér a kezemhez,mert az a tű elég nagy volt az én kicsi ereimhez.Könnyek folytak végig az arcomon és ránéztem Adam-re.
-Sajnálom,de muszáj volt!-mondta Adam,majd kisétált az ajtón.
-Gyere ide!-szorított magához Josh.
-Mi volt a tűben?-kérdeztem remegő hangon.
-Egy nyomkövető,hogy ne tudj elszökni!-hajtotta le a fejét Josh. A lábaimat hirtelen egyre gyengébbnek éreztem és Josh karjai közé estem.Nem tudtam tovább lábon állni. Josh felkapott,átvitt a másik szobába és bevitt a hozzá tartozó fürdőbe.
-Mit csinálsz?-kérdeztem elég kábán.
-Megfürdetlek!A kezed miatt egy kisebb gyengeség jelentkezhet nálad,szóval muszáj vigyáznom rád!Ne félj,nem érek hozzád Úgy!
Aprót bólintottam,ezért Josh széthúzta a pulcsimat és levette rólam.Ez történt a pólómmal és a nadrágommal is. Josh akaratlanul is hozzám ért,amibe kellemesen beleborzongtam.Érintése olyan gyengéd volt,hogy majdnem összeestem a karjaiban.Rám nézett,engedélyt kérve arra,hogy levegye a további ruhadarabjaimat is.Egy kicsit bólintottam.Megtette,majd felemelt és belerakott a kád vízbe.Láttam,hogy nem szeretne rám nézni,de nem bírta megállni.Miután megfürdetett és megtörölgetett,felemelt és bevitt a szobába.Mikor letett az ágyra,fölém hajolt és apró puszit adott a homlokomra.
-Josh...kérlek!-szóltam utána,mert láttam,hogy ki akar menni.
-Mire kérsz?
-Aludj velem!Könyörgöm!-odajött hozzám,majd bebújt az ágyba.Magához húzott és megfogta a fájós karomat.Közel húzta a szájához és megcsókolta.Közelebb bújtam hozzá,majd a kezem a pólója alá vezettem és átkaroltam a derekát.Elnevette magát és testét az enyémnek préselve álomba ejtett.

Figyelem!

Ezektől a részektől kezdve a blogot mindenki saját felelősségre olvassa el!Lesznek benne durvább jelenetek,amik a 16 év alatti korosztályt zavarhatja!Szóval ha elolvasod nem az én hibám lesz,hogy durvát találsz benne!

Köszi *-*

2.rész

Reggel van.Az ablakon beszűrődő fény a szemebe világított,ezért kénytelen voltam felkelni.Az ágy mellettem érintetlen volt,ami valószínűleg azt jelenti,hogy Josh nem aludt itt.Lassan és halkan kikeltem az ágyból,mert kellett egy alkalmat keresnem,hogy megpróbáljak megszökni.Igaz,hogy egy kicsit tetszik Josh,de nem fogok itt bezárva lenni egy gyilkos kezei között,mikor otthon lehetnék a családommal együtt.Mivel barátaim már nincsenek,ezért hozzájuk már véletlenül sem mehetnék.Óvatosan kinyitottam az ajtót és hangtalanul próbáltam lemenni a lépcsőn.Az egyik lépcsőfok hangos reccsenéssel figyelmeztetett,hogy óvatosabbnak kellene lennem.Körülnéztem és szerencsére senkit sem láttam.Leértem a földszintre és elindultam a bejárati ajtóhoz.A kezemet már rátettem a kilincsre,mikor valaki elkapta a derekam,felemelt és az emeletre kezdett cipelni.Rugdostam,kiabáltam,de az illető nem tett le.Visszakerültem ugyanabba a szobába,ahonnan pár perce próbáltam megszökni.Az ismeretlen személy lerakott az ágyra,majd lábával lefogta a lábamat,kezével pedig a kezemet.A szemem csukva tartottam és reménykedtem benne,hogy Josh egy kicsit rám akar ijeszteni.Tévedtem.Kinyitottam a szemem és a felettem tornyosuló fiúra pillantottam.Nem Josh volt az.

-Mire készültél cica?-mosolygott a srác.

-Hagyj már békén!Eressz el!Azt sem tudom ki vagy!Ölj meg nyugodtan,Josh pedig majd téged!-fenyegetőztem.

-Tévedsz cica!Nagyot tévedsz!-kérdőn néztem rá.-Josh gyerekkori legjobb barátja vagyok!-kacsintott.

A lélegzetem egy pillanatra megállt és csak pár perc múlva kaptam észbe,hogy azért csak kellene lélegeznem,mert megfulladok.A könnyek akaratlanul is utat törtek maguknak.A srác elmosolyodott,majd megszólalt.

-Felesleges sírnod!Nem foglak bántani!Amíg Josh nem csinálta meg veled,amit akart!-leszállt rólam,majd kisétált az ajtón.Hallottam,ahogy kulcsra zárja az ajtót.Leszálltam az ágyról és a sarokba húztam össze magam.Nem tudtam kontrollálni a sírást.Egyszerűen nem tudom elviselni ezeket a dolgokat.Két pszichopata sráccal vagyok egy házba,akik isten tudja mit akarnak velem csinálni és nem tudok ellene mit tenni.Egyedül vagyok és félek.Most már be kell ismernem magamnak,hogy rohadtul félek a haláltól,a fiúktól,de legfőképp a Josh iránt érzett érzéseimtől.A hülye is kitalálhatta már,hogy nem közömbös nekem Josh. Vettem a bátorságot és visszafeküdtem az ágyba.Nem kellett sok idő el is aludtam.Az adrenalin tombolt az ereimben és ez legfőképp a félelemtől volt. Josh szobájában aludtam,mikor megmozdult mellettem az ágy.Nagyon megijedtem,mert azt hittem,hogy a srác meg akar ölni.Épp sikítani akartam,amikor halk reccsenést hallottam.A szívem a torkomban dobogott.Sírtam.Nem tudtam visszatartani,mert nagyon féltem.Végül mégis csak kijött egy kisebb sikoly a torkomon.A személy rám feküdt és befogta a szám.

-Ssss!Csak én vagyok!-vette el a szám elől a kezét Josh. Hangosan zokogtam,mert még mindig féltem.Pontosan nem tudom,hogy Josh közelsége miatt,vagy azért,mert pár másodperccel ezelőtt még azt hittem,hogy a haverja meg akar ölni.

-Semmi baj!Ne sírj!Csak én vagyok!Nyugodj már meg!-a hangja nyugtató volt és a keze simogatta a karom.Még mindig rajtam feküdt,ám ezt egy életen át is elviseltem volna.A gyönyörű barna szemeit az én szemembe fúrta.Már a pillantásától el tudtam volna olvadni.Istenem,ez a srác.Nem csak veszélyes,még szexi is!

-Mi az?-kérdezte.Gondolatmenetemben beharaptam az ajkamat,ő meg valószínű,hogy észrevette.Elmosolyodtam kérdésén és közelebb húztam magamhoz.Az arcom még mindig nedves volt a könnyeimtől,de már mosolyogtam.Egy póló és egy farmer volt rajta,de a pólón keresztül még így is látszottak az izmai.Még egyszer beharaptam az ajkam,majd végignéztem a testén és elmosolyodtam.

-Mi jár a fejedben?-kérdezte mosolyogva.Végigvezettem kezem a felsőtestén,majd pólójánál fogva közelebb rántottam magamhoz.

1.rész

Egy sötét szobában ébredtem,ahol elég hűvös volt.Biztos csak egy rossz álom volt a barátaim halála.Kell nekem olyan sok horrort néznem.Ki akartam nyitni a szoba ajtaját,de az meg sem moccant.Kiabálni kezdtem anyukámnak,hogy nyissa már ki a rohadt ajtót,mert indulnom kell suliba.Lépéseket hallottam és ki is nyílt az ajtó.Ám anyukám helyett a srác állt előttem,aki megölte a barátaimat.Ezek szerint mégsem egy szörnyű álomból ébredtem fel.Hátrálni kezdtem egészen az ágyig,de onnan nem tudtam tovább haladni.A fiú közelebb és közelebb lépett,míg teljesen elém nem ért!
-Ülj le!-utasított.Megtettem,amit mondott.-Nem volt alkalmam bemutatkozni! Josh vagyok!Téged pedig...?
-S..ally!-dadogtam.Láthatta rajtam,hogy félek,mert mintha mosolygott volna.-Miért ölted meg őket?
-Az egyáltalán nem a te dolgod!
-Akkor mi...miért hagytál életben?-kérdeztem,de a hangom elcsuklott a végén.
-Hogy miért?Hát ez nagyon egyszerű!Mert sokkal jobban féltél,mint a többiek!
-Én..ez nem igaz!-kiáltottam.
-Dehogynem!Minden mozdulatomtól,minden érintésemtől,minden szavamtól félsz!Remeg a tested,ha hozzád érek és akadozik a lélegzeted is!Mondd,ha nem így van és bizonyítsd is be!-jött még közelebb hozzám,majd leült mellém az ágyra.Teljesen az ágy szélére csúsztam.
-Látod,félsz tőlem!
-Én...ez nem igaz!-tiltakoztam.
-Aranyos vagy,amikor hazudsz.Pont olyan,mint amikor félsz!Ez tetszik!-Josh még közelebb ült hozzám.Gondoltam itt a megfelelő alkalom,hogy elfussak.Felálltam és futásnak indultam volna,ha Josh el nem kapja a kezem és le nem terít a földre.Felettem térdelt,így nem tudtam kimászni alóla.Kezeimet a fejem mellé szorította.
-Te remegsz?-lepődött meg Josh.
-Szállj le rólam és engedj el!-sikítottam.Már éreztem,hogy nedves lesz az arcom. Josh leszállt rólam és felemelt.
-Tegyél már le!-ordítottam sírva.A hangom is elcsuklott,de még próbáltam ellenkezni.
-Ha nem fogod be,esküszöm bekötöm a szád!-mondta,majd felfektetett az ágyra és lekötötte a kezem.Mozogni is alig bírtam és a sírástól egy hang sem jött ki a torkomon.
-Meddig kell még itt maradnom?
-Nem foglak elengedni!-simította meg az arcom.El akartam fordulni,de nem igazán sikerült.
-Kérlek,ne bánts!-már szinte hisztérikus volt a hangom.
-Nem akarlak bántani!Azt akarom,hogy normálisan viselkedj!-szorította meg a csuklóm.
-Josh...kérlek!Ez fáj!
Elengedte a csuklómat és kikötötte a rám csomózott kötelet.A hátam és a térdem alá nyúlt,majd felkapott és átvitt egy másik szobába.A szoba színe enyhén sötétes kék volt.Volt benne egy ágy és egy asztal.Az ablakkal szemben két kisebb szekrény állt. Josh az ágyhoz lépkedett és óvatosan lerakott rá.Még mindig sírtam és most valahogy még jobban rám jött.
-Mit akarsz tenni velem?Én még...-nem hagyta befejezni a mondatom.
-Ha most azt gondolod,hogy megerőszakollak vagy valami efféle baromság,akkor tévedsz!Azt szeretném,ha aludnál egy kicsit,mert holnap segítesz nekem valamiben!Én majd kinn alszok a másik szobámban.
-Ne...mármint nem muszáj kinn aludnod!
-Mi?-mosolyodott el Josh.
-Semmi!Felejtsd el!
-Nehéz lesz!-kacsintott,majd egyre közelebb húzódott hozzám és rám terítette a takarót.
-Hova mész?
-A konyhába!Egyre kérlek!Ne sírj!Senki sem fog bántani!Nálam biztonságban vagy!-puszilta meg a homlokom,majd kisétált a szobából.Megpróbáltam aludni,így a szekrényen lévő képeket bámultam.Az egyiken mintha magamat pillantottam volna meg.Gyorsan elhessegettem a gondolatot,biztos csak képzelődtem.Bárcsak képzelgés lett volna.

Prológus

Este van.Készülődök a házibuliba,ahova a barátaimmal megyek.Talán ez a ma este egy kicsit elrejti előlem a szüleim folytonos veszekedéseit.Megpróbálom a ma estére ezt az egészet elfelejteni.Mikor elkészültem,meghallottam a csengő hangját és akaratlanul is a telefonom után kaptam.Mikor rájöttem,hogy nem az csörgött,leszaladtam és kinyitottam az ajtót.A barátaim álltak előttem és már elég izgatottak lehettek,mert senki sem tudott egy helyben állni.Felsiettem a kabátomért és már indultunk is.Odakint már szinte korom sötét volt,csak az utcai villanyok adtak némi fényt a kihalt városnak.Mivel elég késő van,úgysem járkál senki az utcán.Egy fél óra múlva már a kiszemelt háznál voltunk.Kopogtattunk,majd mikor ajtót nyitott a házigazda,besétáltunk.Már javában tartott a buli,amikor foszforeszkálni kezdett a lámpa,majd kialudtak a fények,kis idő múlva pedig felkapcsolódtak.Viszont már nem voltunk egyedül.Egy sötét ruhás fiú állt a szoba közepén egy pisztollyal a kezében.Lélegzet visszatartva hátráltam az egyik fotel mögé és leültem.Lövések sorozatát hallottam a kanapé mögül,majd hirtelen csend lett.Tudtam,hogy meghaltak,azok akiket szerettem és a családomnak tekintettem.Könnyek folytak végig az arcomon,de próbáltam csendben maradni,hogy észre ne vegyen.Lépések zaját hallottam,majd a fiú megfogta a kezem és a kanapéra rántott.Sikítottam és sírtam egyszerre,bár nem tudom,hogy ez lehetséges-e egyáltalán.A fiú csak állt előttem és fogta a fegyvert a kezében.
-Kérlek,ne csináld!Bármit megteszek,csak ne ölj meg!-könyörögtem neki és újabb könnyek folytak le az arcomon.Közelebb jött,majd felrántott a kezemnél fogva.
-Ha befogod a szád,nem csinálok veled semmit!-szorította meg a kezem.Bólogattam,mire maga után kezdett húzni,át a holttesteken.Még jobban előtört belőlem a sírás,mire a hátam mögé lépett,magához húzott és egy kendőt rakott az orromhoz és a számhoz.Próbáltam lélegezni,de csak összecsuklottam.Éreztem,hogy az ölébe kap,majd elsötétült minden.