2.rész

Reggel van.Az ablakon beszűrődő fény a szemebe világított,ezért kénytelen voltam felkelni.Az ágy mellettem érintetlen volt,ami valószínűleg azt jelenti,hogy Josh nem aludt itt.Lassan és halkan kikeltem az ágyból,mert kellett egy alkalmat keresnem,hogy megpróbáljak megszökni.Igaz,hogy egy kicsit tetszik Josh,de nem fogok itt bezárva lenni egy gyilkos kezei között,mikor otthon lehetnék a családommal együtt.Mivel barátaim már nincsenek,ezért hozzájuk már véletlenül sem mehetnék.Óvatosan kinyitottam az ajtót és hangtalanul próbáltam lemenni a lépcsőn.Az egyik lépcsőfok hangos reccsenéssel figyelmeztetett,hogy óvatosabbnak kellene lennem.Körülnéztem és szerencsére senkit sem láttam.Leértem a földszintre és elindultam a bejárati ajtóhoz.A kezemet már rátettem a kilincsre,mikor valaki elkapta a derekam,felemelt és az emeletre kezdett cipelni.Rugdostam,kiabáltam,de az illető nem tett le.Visszakerültem ugyanabba a szobába,ahonnan pár perce próbáltam megszökni.Az ismeretlen személy lerakott az ágyra,majd lábával lefogta a lábamat,kezével pedig a kezemet.A szemem csukva tartottam és reménykedtem benne,hogy Josh egy kicsit rám akar ijeszteni.Tévedtem.Kinyitottam a szemem és a felettem tornyosuló fiúra pillantottam.Nem Josh volt az.

-Mire készültél cica?-mosolygott a srác.

-Hagyj már békén!Eressz el!Azt sem tudom ki vagy!Ölj meg nyugodtan,Josh pedig majd téged!-fenyegetőztem.

-Tévedsz cica!Nagyot tévedsz!-kérdőn néztem rá.-Josh gyerekkori legjobb barátja vagyok!-kacsintott.

A lélegzetem egy pillanatra megállt és csak pár perc múlva kaptam észbe,hogy azért csak kellene lélegeznem,mert megfulladok.A könnyek akaratlanul is utat törtek maguknak.A srác elmosolyodott,majd megszólalt.

-Felesleges sírnod!Nem foglak bántani!Amíg Josh nem csinálta meg veled,amit akart!-leszállt rólam,majd kisétált az ajtón.Hallottam,ahogy kulcsra zárja az ajtót.Leszálltam az ágyról és a sarokba húztam össze magam.Nem tudtam kontrollálni a sírást.Egyszerűen nem tudom elviselni ezeket a dolgokat.Két pszichopata sráccal vagyok egy házba,akik isten tudja mit akarnak velem csinálni és nem tudok ellene mit tenni.Egyedül vagyok és félek.Most már be kell ismernem magamnak,hogy rohadtul félek a haláltól,a fiúktól,de legfőképp a Josh iránt érzett érzéseimtől.A hülye is kitalálhatta már,hogy nem közömbös nekem Josh. Vettem a bátorságot és visszafeküdtem az ágyba.Nem kellett sok idő el is aludtam.Az adrenalin tombolt az ereimben és ez legfőképp a félelemtől volt. Josh szobájában aludtam,mikor megmozdult mellettem az ágy.Nagyon megijedtem,mert azt hittem,hogy a srác meg akar ölni.Épp sikítani akartam,amikor halk reccsenést hallottam.A szívem a torkomban dobogott.Sírtam.Nem tudtam visszatartani,mert nagyon féltem.Végül mégis csak kijött egy kisebb sikoly a torkomon.A személy rám feküdt és befogta a szám.

-Ssss!Csak én vagyok!-vette el a szám elől a kezét Josh. Hangosan zokogtam,mert még mindig féltem.Pontosan nem tudom,hogy Josh közelsége miatt,vagy azért,mert pár másodperccel ezelőtt még azt hittem,hogy a haverja meg akar ölni.

-Semmi baj!Ne sírj!Csak én vagyok!Nyugodj már meg!-a hangja nyugtató volt és a keze simogatta a karom.Még mindig rajtam feküdt,ám ezt egy életen át is elviseltem volna.A gyönyörű barna szemeit az én szemembe fúrta.Már a pillantásától el tudtam volna olvadni.Istenem,ez a srác.Nem csak veszélyes,még szexi is!

-Mi az?-kérdezte.Gondolatmenetemben beharaptam az ajkamat,ő meg valószínű,hogy észrevette.Elmosolyodtam kérdésén és közelebb húztam magamhoz.Az arcom még mindig nedves volt a könnyeimtől,de már mosolyogtam.Egy póló és egy farmer volt rajta,de a pólón keresztül még így is látszottak az izmai.Még egyszer beharaptam az ajkam,majd végignéztem a testén és elmosolyodtam.

-Mi jár a fejedben?-kérdezte mosolyogva.Végigvezettem kezem a felsőtestén,majd pólójánál fogva közelebb rántottam magamhoz.